2015. december 21., hétfő

STORY TIME: Munkahelyi érdekességek, bátor voltam, ... avagy mesélek egy kicsit az elmúlt időszakról

Sziasztok!

     Hogy vagytok? Ebben a bejegyzésben szeretnék egy kis betekintést engedni az elmúlt pár hónapomba. 



     Mint említettem már, az elmúlt hónapokban önkéntes munkán voltam (nem tudom, mennyire értelmes, egyszerűen csak lefordítottam a szlovák kifejezést) a helyi könyvtárban - december végén végzek, de a könyvtár 23- tól zárva. Az ember azt hinné, a könyvtári munka nem veszélyes. Jelentem, az. Veszélyességi pótlékot kérek! :D Főleg, ha olyan érdekes fazonok is bejárnak, mint itt. A nyári sztorit emlékeim szerint már meséltem. Ha valaki nem olvasta, akkor röviden annyi, hogy nyáron betévedt egy srác, aki annyira be volt indulva, hogy féltem megerőszakol. Nem vette észre, hogy míg ő csak mondta a dolgait, én próbáltam dolgozni, nem érdeklődtem. Aztán hívtam a szomszédba, hogy küldjék át Jarkát. Kimenni az asztal mögül nem szerettem volna, féltem, ha felállok ő is és akkor esélyem sincs eljutni az ajtóig. Szerencsére Jarka érkezése után nem sokkal távozott. 

     Azóta már volt megint, de mivel december óta újra van állandó könyvtárosunk, így ezúttal nem volt gond :)



      Ez csak az egyik érdekes egyed volt. Van egy másik is, aki netezni jár be, vagyis inkább csajozni. Olyan, mint a csigabiga, de komolyan. Ha időben be akarok zárni, akkor minimum 10 perccel előtte kell neki szólnom, hogy ideje lenne befejezni. Múltkor is már zártam volna be, már a szemetet is kivittem, fél4 volt. A kabát rajtam, a cuccaim az asztalon, ő meg áll a könyvtár közepén és nem mozdul. Megjegyzem, míg idáig eljutottunk, már vagy 15x elmondtam, hogy menjél, mert be kell zárnom, be kell kapcsolnom a riasztót. Ő meg csak állt... aztán csak megszólalt...
- Most hogy így kettesben vagyunk.
- Attila, fél4- kor senki nem jön már be.
- Akarok tőled valamit kérdezni.
- Mondjad gyorsan.
- Van barátod?
- Van, olasz. (Persze ez korántsem igaz, de ezt neki nem kell tudnia.)
- De ne mond el senkinek, hogy mit kérdeztem. Maradjon kettőnk között.
- Jól van. Nem mondom. 

      Persze a társalgás közben, nem sok hiányzott, hogy kinevessem. Nem mintha én egy szépség lennék, nade ő kicsit komikusan néz ki. Ha nem ismerném és este valahol leszólítana, megijednék tőle (+ van vagy 20 kg vaságyastól). Ha már pasi, akkor legyen pasi, ...értitek... Azóta is jön. Egyszer még kérdezgetett a barátomról, de azóta leszállt rólam. Mint később megtudtam, nem én voltam az első. Nagyjából minden fiatal csajt próbált felszedni. Egyiküknek még szerelmes levelet is írt. Én ezt szerencsémre megúsztam.

      Újabban pedig az egyik öreglegény (közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz) jár be. Van, hogy többször is hetente. Mindannyiunkat (a könyvtárból, + még a 3 másik csajt az irodából is) bejelölt facebook-on, el is fogadtuk, már aki. Erre nem elkezdett nekem irogatni?! Nem veszi a lapot, hogy nem írok vissza. Persze mondja is, mikor bejön, hogy nem írok vissza. Mi vagyok én, szeretetszolgálat?! 

Elég is ebből. Jöjjön a ''bátor voltam" történet :)



     A pozsonyi Internationals Halloween party- n olyat tettem, mit még soha. Hogy miért? A mai napig nem tudom. Na, nem kell semmi rosszra gondolni. A buli nekünk hamarabb ért véget, mivel hármunk közül ketten munka után voltunk, én még utazás után is, így nem maradtunk végig. Hát nem az utolsó 15 percben gyorsultak fel a történések? Odajött hozzánk 3 olasz pasi. Akivel én beszélgettem elkérte a telefonszámom, én meg odaadtam, kb. negyed óra ismeretség után. A mai napig csodálkozom ezen, sosem tettem ilyet azelőtt. Nem bánom, főleg, hogy aznap délelőtt (sajnos nem volt térerőm, így később kaptam csak meg az sms-t, nem pedig a küldés időpontjában) üzenetet kaptam tőle. Nagyon meglepődtem, mert nem gondoltam volna. Azóta is tartjuk a kapcsolatot. 

képek forrása: weheartit

     A másik dolog, pedig hogy hosszú gondolkodás, tervezés után december 12- én elkészült az első tetoválásom. Aki követ instagramon, már láthatta. Nagyon örülök, hogy rászántam magam, pedig nagyon paráztam. Féltem, hogy fájni fog. Aztán meg nagyon meglepődtem, hogy szinte nem is éreztem. Jelenleg ott tartok, hogy 2016- ban még 2 tetoválást csináltatok. 

Jelenleg ennyi az annyi. A budapesti kiruccanásom eredményét hamarosan mutatom a blogon :)

Szép napot Nektek!

xoxo, Réku

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése