2015. május 13., szerda

Újra itt: Személyes (hiány, begubózva, fal, stb.)

Sziasztok!

     Az utóbbi időben nem sűrűn volt mozgás a blogon, a VKP bejegyzéseket leszámítva. Az elmúlt pár hónapban valahogy elegem lett kicsit mindenből, így a blog sem volt aktív. Jobbnak láttam hagyni a dolgokat.  Most újra itt vagyok, a blog új fejlécet kapott, van pár új ötletem is. Viszont a mai bejegyzés, mint a cím is mutatja személyes lesz. Aki nem szereti az ilyen jellegű posztokat, az nyugodtan kattintson az X- re a jobb felső sarokban. 



     Sajnos az elmúlt egy év nem volt egy leányálom számomra. Valami felsőbb erő kihúzta a lábam alól a talajt és nem tudtam összeszedni magam, begubóztam, még magasabbra húztam a már amúgy is magas falamat... Mint tavaly jeleztem, elvesztettem szeretett nagymamám, ami igencsak felforgatta az életem. Minden megváltozott, mondhatni oda lett a szabadságom, már nem mehettem el bármikor bárhova, mert apumat nem lehetett magára hagyni az akkori egészségi állapota miatt. Nagyon rossz volt. Teljesen begubóztam, mondjuk az ősz hozott egy kis változást, mert az egyik barátnőm a helyi alapsuliban kapott állást, így hozzánk költözött. Neki köszönhetően új impulzusokat kaptam és volt kivel programot tervezni, elmenni palacsintázni, pizzázni, bulizni, mozizni. Most tavasszal viszont elköltözött, igaz még most is megyünk össze- vissza (legutóbb május elsején voltunk Budapesten). 



     Ezalatt az egy év alatt szinte csak a barátnőimmel voltak programjaim. Valahogy nem vágytam új ismeretségekre. Meg hát a begubózás miatt a csalódások következtében magam köré felépített falam csak még nagyobb lett. Mondhatni áthatolhatatlan. Sajnos, ez a fal nem fog magától csak úgy leomlani. Tenni kell érte, ugyanakkor ott az újabb csalódástól való félelem, ami nem könnyíti a helyzetem. És itt nem csak szerelmi csalódásról van szó. Az álláskeresés is eddig csak csalódás volt. Tény, 2 hely is lett volna, de egyik sem volt jó. Hogy miért? Kérdem én, milyen állás az, hogy nekem kell kifizetnem kb. 300 eurót, hogy felvegyenek?! Az ilyen, húzzuk be az embereket és utánuk kapsz fizetést típusú munkák nem nekem valók. Úgyhogy még most is keresgélek. Csak épp nem egyszerű a helyzetem, mert valahova túlképzett vagyok az egyetem miatt (kb. egy hónapja szépen megkaptam ezt a választ a recepciós pozíciós jelentkezésemre), valahova meg épp nem elég képzett, mert nincs tapasztalatom. Nagyon szeretnék már dolgozni, hogy elkezdhessem a kinézett tanfolyamokat. Bízom benne, hogy ebben az évben már lesz valami. 


Képek forrása: weheartit.com

A kedvemen az sem segített, hogy egyesek nem bírtak magukkal. Mindenkit a magánéletem, vagyis inkább a szerelmi életem és annak hiánya érdekelt. De hogy is akadhattam volna össze valakivel, ha még időnként még saját magam sem bírtam elviselni, nem még mást. Plusz a felszedett kilók sem segítettek. Jelentem az pár kg plusz még megvan, de remélem, hamarosan visszakapom a régi alakom... sőt jobbat, csak újra el kéne kezdeni mozogni (kb. március végéig ez megvolt, csak aztán elszállt a lendület). Érdekes, mindenki tudja mi lenne jó nekem.... csak épp azzal nem számol senki, hogy amit ők jónak hisznek/ látnak, azt én nem akarom/ nem szeretném. Nem vagyok hajlandó behódolni a hülye társadalmi elvárásoknak. Ez van. 

Kb. ennyi lett volna mára. 

Köszönöm, hogy itt vagytok és olvassátok a pötyögéseim. 

xoxo, Réku

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése