2012. szeptember 16., vasárnap

Szabadság, Szerelem

Sziasztok!

Ismét egy nem beauty témájú poszt következik. Akit nem érdekel, annak ott a jobb felső sarokban az x, aki viszont velem tart, annak jó olvasást :)

Kezdem a legelején. Már jó ideje a szinglik táborát gyarapítom. Lett volna lehetőségem párt találni, de valahogy féltem, vagy nem is tudom... ha az ember szivét összetörik, akkor egy idő után a folyamatos szerelmi csalódások azért óvatosságra intenek... legalábbis nálam ez a helyzet. (Tény, nem vagyok egyszerű eset, nem adom könnyen a szívem, meg kell értem küzdeni.) Persze, volt hogy épp hiába jött az aktuális hódoló, nem adtam be a derekam, maradtam egyedül, vagy mikor épp beadtam volna, történt valami, amivel a drága jelölt teljesen leírta magát.... vannak radarjaim, valahogy megérzem, ha valami nem stimmel... sajnos, sokszor nem stimmel. Ilyenkor jön az, hogy "Nekem miért nincs szerencsém?" meg a "Hogy lehet ilyen szerencsés, hogy mindig az idiótákat fogom ki?" és még napestig sorolhatnám.  Meg azt vallom, hogy inkább legyek boldog egyedül, mint magányos egy kapcsolatban. (Csak azért, hogy ne legyek egyedül nem kell kapcsolat.)


405242_457443680953561_1937226422_n_large

Nemtudom, Ti hogy álltok a dolgokhoz, milyen véleményen vagytok, lehet egyetértetek majd lehet nem. Úgy gondolom, hogy ha már kapcsolatban is él valaki, kell egy bizonyos szintű szabadság. Én pl. nem szeretem, ha rámtelepednek, ha megmondják, mi az amit csinálhatok/ felvehetek és mi az amit nem. Kell mindkét félnek a barátnőkkel/haverokkal eltöltött idő is. Nem kell minden áldott percet együtt tölteni, kell az a kis szabadság.... legalábbis nekem, meg gondolom a másik félnek is. A külön töltött idő alatt nem kell a másikat ellenőrizgetni,... Bízz a másikban!



Beautiful-quote-picture-90_large
Nekem 2 évig a cserkészet szinte minden szabadidőmet lekötötte, ezzel járt a csapatparancsnokság, mindig volt jelenésem,... ekkor valahogy a pártalálás még jobban háttérbe szorult. Meg hát nemtudom, melyik férfi nézi jó szemmel, hogy a kedvese eltűnik 10- 20 napra és nem tud róla semmit, mert ugye se villany, se térerő nincs. Persze ott a kölcsönös bizalom, de azért azt senki ne mondja nekem, hogy ezt olyan egyszerűen elviselik a férfiak.... vagy lehet nekem akadtak ilyen téren defektes jelentkezőim?! Ugye nem csak én vagyok így ezzel?


20-08-2012-02_large
képek forrása: weheartit.com

Egy biztos, ha nekem valaha is lesz komoly kapcsolatom, igyekszem majd nem rátelepedni a másikra, nem ellenőrizgetni, nem nyomozni utánna,.... meg ha lesz valami bibi, azt úgyis megérzem majd... ezt lehet nevezni radarnak, 6. érzéknek, női megérzésnek, ki hogy akarja. Egy viszont biztos, ne hagyjátok figyelmen kívül a női megérzéseteket! Én sokszor figyelmen kívül hagytam, pórul is jártam...

Nemtudom, mennyire volt ez a poszt érthető. Próbáltam teljes véleményt szolgáltatni, remélem, valamilyen szinten sikerült is.

Várom a véleményeteket!

xoxo, Réku

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése